Rólunk írták, rólunk szól...


Hungarikumok ismerői

2016. október 19. 10:11 Vajda Piroska

A jászszentlászlói Szent László Általános Iskola csapat nyerte azt a Hungarikum vetélkedőt, amelyet a kiskunmajsai kistérség általános iskolásai részére rendeztek a hét végén a jászszentlászlói művelődési házban.

A kezdeményezés Szankról indult, ahol tavaly már rendeztek hasonló vetélkedőt azzal a céllal, hogy az általános iskolások jobban megismerjék és népszerűsítsék egymás helyi értéktárát, megyei értékeinket és a hungarikumokat.

A vetélkedőn a házigazda szentlászlói csapat mellett képviseltette magát a kömpöci Szent Ágoston Katolikus Általános Iskola, a szanki Szabó Béla Általános Iskola, és kiskunmajsai Arany János Általános Iskola csapata. A zsűrizést Mészáros Márta a félegyházi Kiskun Múzeum igazgatója, Lezsák Sándor az országgyűlés alelnöke, a Hungarikum bizottság tagja, és Tóth Viktor a Nemzeti Művelődési Intézet munkatársa, a kiskunmajsai helyi értéktár vezetője vállalta.

A négytagú csapatoknak tíz kérdés helyes megoldásához a tavalyi és idei rendező települések helyi értékeinek alapos ismeretére is szükség volt, emellett mindegyik csapat a közösen, előre elkészített prezentációban mutatta meg saját településének értékeit is.

 

Lezsák Sándor kedvcsináló barchobával oldotta a verseny feszült hangulatát

A teljesítmények alapján a házigazdák nyerték a vetélkedőt, második lett a szanki, harmadik a kömpöci, negyedik pedig a kiskunhalasi csapat – tájékoztatta lapunkat Bozóki Szilvia a jászszentlászlói művelődési ház igazgatója. Lezsák Sándor értékelésében kiemelte a diákok kiegyensúlyozott csapatmunkáját. Emellett megjegyezte, hogy hasznos lenne más kistérségekben is ilyen jellegű versenyt rendezni. Reméli, hogy újabb követőkre talál a szanki kezdeményezés. – Érdemes ellesni ezeket a tudományokat, mert nincs érték nélküli falu, nincs feladat nélküli ember és minden ember tehetséges valamiben. Itt is 16 tehetséges fiatalember ül, akinek pedagógusai segítenek kibontani, megkeresni ki, miben tehetséges – fogalmazott a honatya.


 

Szemétből fitneszpark

2016. október 18. 10:08 Vajda Piroska

 

Hulladékgyűjtéssel keresték meg a gyerekek a jászszentlászlói iskolai fitneszparkra valót. A sporteszközöket a közelmúltban megrendezett Támogatói Örömnapon avatták fel.

Három éve indították útjára a Támogatói Örömnapot a jászszentlászlói Szent László Általános Iskolában. A tanárok és a diákok a rendezvény keretében mondanak köszönetet az iskolát támogató szülőknek, vállalkozóknak, magánszemélyeknek. Az Örömnap keretében tartják az elsősök mazsolaavatóját, illetve a békaiktatót, az ötödikesek felsőssé avatását. A játékos vetélkedő végén a gyerekek oklevelet kapnak, ami bizonyítja, hogy hivatalosan is az iskola alsós és felsős diákjává fogadták őket. Az Örömnap keretében avatták fel az intézmény új fitneszparkját is.

– Az iskolában régi hagyomány a szelektívhulladék-gyűjtés. Négy évvel ezelőtt a diákönkormányzat tagjaival közösen elhatároztuk, hogy a hulladékgyűjtés bevételből lecseréljük az iskolaudvaron az összes játékot, mert balesetveszélyesek voltak és nem feleltek meg a szabványoknak. Két évvel ezelőtt összegyűlt annyi pénzünk, hogy egy  homokozót, egy fészekhintát és egy drótkötélpályát tudtunk építeni – nyilatkozta lapunknak Pintér Julianna iskolaigazgató.

– Két év után a gyerekeknek ismét sikerült annyi pénzt összegyűjteniük a szelektívhulladék-gyűjtéssel, hogy a nagyobb diákok számára is vásárolhattunk szabadtéri sporteszközöket. Az 1 millió forintos bevételből öt új fitneszgép kerülhetett az udvarra, melyeket a szülői szervezettel és a diákönkormányzattal közösen választottunk ki – tette hozzá az igazgatónő. 
– Ezt több mint egy játszótér. A sokrétűen használható eszközöket úgy válogattuk össze, hogy azok minden izomcsoportot megmozgassanak. A gépek a szünetek, a szabadidő hasznos eltöltését szolgálják, és a testnevelési órákat is változatossá teszik. Két olyan eszköz is van, amit egyszerre két gyerek is használhat – részletezte Pintér Julianna. Az igazgatónő azt is kiemelte: az új fitneszpark megvalósítása nem csak az egészséges életmódra nevelésben játszik fontos szerepet, hanem munkára is nevel. A gyerekek látják az udvaron a munkájuk gyümölcsét, amit így jobban meg is becsülnek.

A jászszentlászlói iskolában nagy hangsúly fektetnek a környezettudatos szemléletet elsajátítására, ezért minden hónapban egy órát szánnak a hulladékgyűjtésre, amiben nagyon sokat segítenek a falubeliek is. A község fel van osztva az osztályok között, minden osztály, minden alkalommal ugyanoda megy. A hulladékgyűjtési akció az idősekkel való kapcsolatépítésre is nagyon jó. Az idősek már várják a gyerekeket az összekészített flakonokkal, palackokkal. Pakolás közben pedig mindenki jól esik egy kis beszélgetés.


 

Az értékmentő házaspár

2016. augusztus 9. 13:14 , Legutóbb frissítve: 2016. augusztus 10. 07:14 Vajda Piroska

A jászszentlászlón élő Bánfi Attila makettjeivel és grafikáival, míg felsége, Anita kézimunkáival került be a helyi értéktárba. Alkotásaikat kiállításon is megismerhették már a helyiek. Ám beszélgetésünk során kiderült sokkal többről van szó, mint amit a tárlaton bemutattak.

Attilát és Anitát különösen foglalkoztatja az értékmentés. Az 1800-as évek végén épült lakásukba betoppanva múzeumban érezheti magát a látogató. Régi bútorokkal, órákkal, dísztárgyakkal és saját alkotásaikkal berendezett otthonuk különös melegséget áraszt. A helyi értéktárba mégsem értékes gyűjteményükkel kerültek be. Attila grafikáival és makktejeivel vált helyi értékké.

– A rajzolás gyerek korom óta jelen van az életemben. Csak utólag jöttem rá, azért választottam az önkifejezésnek ezt a formáját, mert a kezem mindig kéznél volt és a rajzolásnak a legkisebb az eszközigénye. Így sokáig a rajz volt a főirányvonal, de már kisgyerekként vonzott a makettezés is. Akkoriban azonban ez még nem volt olyan könnyen elérhető és a szüleim sem támogattak ebben. Szerettem volna művészi pályára menni, de azt végképp nem támogatták. Azt akarták, hogy mérnök legyek, ott is rajzolhatok eleget. Így lettem gépészmérnök, 15 évig dolgoztam ezen a szakterületen, de be kellett látnom, hogy ez nem nekem való – mesélte Attila, aki jelenleg kulturális közmunkásként a helyi közösségi házban a helytörténeti gyűjtemény létrehozásán dolgozik a helytörténeti és faluvédő egyesület tagjaként.

– A kiállításhoz összegyűjtött régi tárgyakat megjavítom, katalógusba rendezem. Azon fáradozunk, hogy létrehozzunk egy állandó helytörténeti kiállítást Jászszentlászlón. Mindazonáltal szeretnénk az 1910-es években épült közösségi házat is visszaállítani az eredeti állapotába. A szecessziós stílusban épült ház eredetileg egy nagy gazda otthona volt, amit később kisajátítottak és pártház, majd téesz iroda lett. De volt idősek otthona is. Az egyesület törekvéseit szerencsére a falu vezetése is támogatja. 
– Munkám fő gerincét tehát a helytörténeti gyűjtemény rendezése teszi ki, emellett a falu régi épületeiről korabeli fényképek alapján készítek háromdimenziós, rekonstrukciós látványterveket. Arra törekszem, hogy ezek a tervek a lehető legpontosabban közelítsék meg az eredeti épület arculatát – tette hozzá Attila. Elkészítettem már több épület, így a közösségi ház, a művelődési ház és az óvoda látványtervét is, melyek alapján a rekonstrukció megvalósulhat. 

Anita és Attila számára különösen fontos az értékőrzés

Az otthonunkban látható hajó és repülő makettek többsége főiskolás koromból származik, a Parlament épületét még középiskolásan ragasztottam papírból. Jelenleg a Bismarck csatahajó makettjén dolgozok. Vannak olyan makettjeim is, amiket teljes egészében magam fabrikáltam, minden egyes alkatrészével együtt. Az egyik hajót például másfél évig barkácsoltam. Használtam hozzá jégkrémpálcikát, gyufaszálat, fogpiszkálót, de még illatszeres dobozt is. Elkészítettem az első magyarországi gőzhajó makettjét is. Ma már egyre kevesebb időm jut erre a hobbira, a három dimenzió iránti igényemet a falu régi épületekeinek rekonstrukciós terveinek kidolgozásával elégítem ki. Mindig is vonzott a régi építészet, elsősorban a kiegyezés utáni fellendülés időszaka. A több mint 100 éves házunkról is  készítettem 3D-s látványterveket, sőt az eddig elkészült  felújításokat is magam végeztem – mondta Attila, aki körbevezetve otthonukban szerényen mesélt múzeumba illő berendezési tárgyikról.

– Olyan bútorokat vásároltunk, amiket be tudunk illeszteni az otthonunkba, ami közel áll a szívünkhöz, függetlenül annak korától és stílusától. A vágyaknak csak a pénztárcánk szab határt. Anitának a barokk stílusú bútorok, nekem inkább a kifinomultabb neoreneszánsz tetszik. A legöregebb darab a 19. század végi eklektikus szék, amit én újítottam fel, még a kárpitozást is magam készítettem. Sajnos ezen a vidéken a régi bútorok nagy része elég romos állapotban van. Nem becsülték meg azokat, főként a téeszesítés idején vesztek kárba. A családomban sem sok minden maradt meg, csupán néhány art deco stílusban készült hálószobabútor – részletezte Attila, akitől azt is megtudtam, hogy nem csak épületekről, hanem órákról is készít háromdimenziós terveket. Hiszen Attila másik szerelme az óra. Míg más gyerekek szétszedték és pörgettyűt csináltak az elromlott órákból, Attila megjavította azokat. Így tesz most is. Régi, több mint száz éves, általa megjavított órák sokasága ketyeg a lakásukban. Sőt van egy olyan papíróra is a nappaliban, amit teljes egészében Attila tervezett és készített.
– Azt érzem, hogy az egyedi, különleges szerkezetű órák tervezésével, kivitelezésével hosszú távon is szívesen foglalkoznék. A rajzolásra, a makettezésre és a háromdimenziós tervezésre hobbiként tekintek, de az egyedi órakészítés különösen vonz. Szerencsére a feleségem is hasonló beállítottságú, mint én. Sőt, gyermekként arról álmodott, hogy a férje órás lesz.

Anita kézimunkáival került a helyi értéktárba, gyakorlatilag a lakásban látható valamennyi textíliát – függönyöket, terítőket, díszpárnákat, falvédőket – ő készítette. Ügyesen horgol, hímez és varr. Anita és Attila sorsa sok mindenben hasonlít. Középiskolásként Anita sem tanulhatta azt, amit szeretett volna. Édesanyja mindenáron ápolónőt akart faragni Anitából, aki azonban érezte, hogy az nem az ő pályája. Varrónő akart lenni, de ebben sem támogatták. Csak házasságkötésük után bontakoztathatta ki gyermekkori álmát. Attila támogatásával belevetette magát a kézimunkázásba, minden technikát magától tanult. Anita horgolt és hímzett munkái tökéletesen illenek régi bútoraikhoz, óráikhoz.


 

Szent László nevét viselő Kárpát-medencei települések találkoztak

2016. június 20. 17:45 Vajda Piroska

 

A Kárpát-medencei Szentlászló települések delegációi találkoztak a hétvégén Jászszentlászlón, ahol 21. alkalommal gyűltek össze, hogy településük névadójára emlékezzenek és megismerjék egymás hagyományait, kulturális és civil szervezeteit.

A Kárpát-medencében 18 Szentlászló település van: Bakonyszentlászló, Búcsúszentlászló, Bükkszentlászló, Homoródszentlászló, Jászszentlászló, Kisszentlászló, Mátraszentlászló, Nyárádszentlászló, Oláhszentlászló, Pilisszentlászló, Pusztaszentlászló,  Püspökszentlászló, Szécsiszentlászló, Szentlászló, Szentlászló (HR), Tordaszentlászló, Vácszentlászló, Zalaszentlászló.

Kovács Sándor Vácszentlászló és Papp József Jászszentlászló korábbi polgármesterek kezdeményezésére indult el a találkozók szervezése a kilencvenes évek elején. Minden évben más-más település ad otthont az összejövetelnek. Idén 14 falu fogadta el a jászszentlászlóiak meghívását – nyilatkozta lapunknak Nagy András polgármester. – A kezdeményezők a barátság és az összefogás eszméjét hirdették. Ugyanakkor a találkozók egymás megismeréséről és segítéséről szólnak. Mindez a dél-szláv háború idején mutatkozott meg a legjobban, amikor a Szentlászló települések összefogásából építették újjá a horvátországi Szentlászló települést. De hasonlóan a hazai falvak is segítik egymást például viharkárok helyreállításában – tette hozzá a polgármester. Kiemelte a Bakonyszentlászlóhoz fűződő szoros barátságukat. A két település iskolája között testvérkapcsolat is működik, évek óta táboroztatják egymás gyerekeit.

– A találkozó nem csak a szórakozásról szól. Ilyenkor komoly eszmecsere is folyik. Megismerjük egymás problémáit, illetve elmondjuk milyen megoldást találtunk azokra – hangsúlyozta Nagy András. Azt is elmondta, a Szentlászló nevét viselő települések hozzájárulásából minden településen felavatják Szent László hermájának másolatát. Márkus Péter szobrászművész alkotása Jászszentlászlón a polgármesteri hivatal előkertjébe került. Létrehoztak egy ligetet is, ahol mind a 18 település tiszteletére fát ültettek.

Az ereklye megsemmisült

A herma hatvan centiméter magas aranyozott ezüst mellszobor, amely Szent László arcvonásait követi és a Szent László ereklyét, azaz a lovagkirály koponyájának egy darabját őrzi. Az eredeti hermát a váradi székesegyházban őrizték a király kürtje és csatabárdja mellett, de a 15. század elején megsemmisült, helyette újat készítettek, amelyet ma Győrben őriznek.


 

A matematikaórába is becsempészik a boldogságot

2016. május 11. 15:47 Vajda Piroska

Boldogságórákat tart harmadikos diákjainak Némethné Szegesdi Magdolna a jászszentlászlói Szent László Általános Iskola tanítója. Azért csatlakozott az országos kezdeményezéshez, mert azt szeretné elérni, hogy a gyerekek az iskolára ne csak úgy tekintsenek mint a számonkérések helyszínére, hanem mint örömforrásra is.

– Tavaly tavasszal találkoztam először a boldogságórával, aminek ötlete azonnal megragadott. Persze mielőtt belevágtunk a szülőket is megkérdeztem erről. Mivel tudták, hogy egyébként is ilyen lelki beállítottságú vagyok, nem volt újdonság számukra a kezdeményezés, egyhangúan támogatták. A boldogság program havonta egy boldogságórát ír elő. Szerintem azonban ez egy órában nem kivitelezhető, sokkal többet igényelnek a gyerekek. Ezért igyekszem minél több órába beépíteni a "boldogságot". Akár a matematika órába is becsempészem ráhangolódásként – mesélte Némethné Szegesdi Magdolna.

A gyerekek nagyon élvezik ezeket az órákat, minden egyes témához rajzokat készítenek. Harmadikos létükre, olyan gondolatokat is megfogalmaznak, amitől néha magam is ledöbbentem – fűzte hozzá a tanítónő. A szeptemberi téma a hála gyakorlása volt, októberben az optimizmusról beszélgettek, novemberben a társas kapcsolatok boldogító erejéről, decemberben a jócselekedetekről, januárban a célok kitűzéséről és eléréséről, februárban a megküzdései stratégiákat gyakorolták, márciusban az apró örömöket élvezték, április a megbocsátás hónapja volt. Május az egészséges életmód jegyében telik, a júniusi téma pedig a fenntartható boldogság lesz.

Azt gondolom, ahhoz, hogy a gyerekekből kiegyensúlyozott felnőttek legyenek ebben a rohanó világban fontos, hogy a tárgyi tudás mellé, lelki támogatást is kapjanak – hangsúlyozta a tanítónő. Elmondta azt is, hogy sokszor nehezen nyílnak meg a gyerekek, de ha sikerül elnyerni a bizalmukat, akkor sokat mesélnek, mert nagyon igénylik a beszélgetést, a figyelmet.

Már több mint 150 település 300 iskolájában van boldogságóra

A pszichológusok szerint a boldogságórák segítik a diákokat abban, hogy felnőtt korukban könnyebben oldják meg a párkapcsolati problémáikat, megőrizzék fizikai és lelki egészségüket, megbirkózzanak rossz érzéseikkel. Amerikai kutatások pedig bebizonyították, hogy a boldog gyerekek önbizalma erős, tudnak és mernek pozitívan gondolkodni, egészségesek, hisznek magukban, mernek a felnőttektől segítséget kérni, kreatívak és képesek kiutat találni az őket megérintő problémákból.


 

Magyar bor, grúz módszerrel

2016. március 29. 16:10 Vajda Piroska

Magyarországon elsőként a Jászszentlászlón élő Nagy Péter alkalmazza gazdaságában a grúzok több ezer éves hagyományát: a cserépedényekben, azaz kvevriben történő borkészítést. Péter egészen a szőlőkultúra őshazájáig, a Kaukázusig utazott, hogy megismerje az ősi módszert, amit az UNESCO a világörökség részévé nyilvánított.

Nagy Péter hosszú, kalandos úton jutott el a borászatig. A délvidéki Óbecséről származik, évtizedekig Németországban élt és az egészségügyben dolgozott. Családjával húsz éve költözött Jászszentlászlóra, ahová rokoni szálak kötik. Habár még ma is visszajár Németországba dolgozni, borgazdaságának alapjait Móricgáton rakta le. Ott egy 1870-ben épült tanyát mentett meg az enyészettől. Péternek és családjának köszönhetően az egykori Baranyi-birtok ismét felvirágozhat.

Hosszú távú tervük, hogy gazdaságukban bemutassák a világon létező több ezer éves borkészítési hagyományokat: így a földbe ásott kvevrikbe készült borokat, a hordó érlelésű borokat, illetve a reduktív (tartályos) borokat – vázolta röviden Péter. Azt is elmondta, 40 évesen végezte el a kertészeti egyetem szőlész-borász szakát, majd később a szakmérnöki képzést a Corvinus Egyetemen. Diplomamunkáját a georgiai borkészítésről írta.

Péter nem csak könyvtárakban kutatott a téma után, két alkalommal tanulmányúton is járt Grúziában. Első útját motorral tette meg, több mint 8000 kilométert utazott így. Ezt megelőzően pedig beutazta a világ számos híres borvidékét, így tanulmányozta a spanyol, a francia, és az olasz borkészítést. Motoros tanulmányútja során Grúziában épp a szüret idejére érkezett. Hogy miért épp Grúzia? Erről Péter különös lelkesedéssel nyilatkozott: 

 Már évekkel ezelőtt felébredt bennem az érdeklődés a kaukázusi régió iránt. Számos irodalmon és elbeszélésen keresztül igyekeztem minél jobban megismerni a környéket, melynek misztikuma magával ragadott. Grúzia borkultúráját tekintve igen gazdag. A termékeny kaukázusi völgyek a szőlő őshazája. Itt találták a régészek a legrégebbi olyan szőlőmagokat, amelyek egyértelműen tudatos keresztezés eredményeit képviselik. A technológia is elég fejlett volt, annyira, hogy arrafelé gyakran ma is használják ezt az ősi módszert, amely legalább 8000 éves. Ennyi idős a legrégibb feltárt nagyméretű agyagedény: a kvevri. A kvevriben történő borkészítés a bortermelés legrégebben ismert módszere.

A kvevri olyan méhviasszal impregnált agyagedény, amelyet teljesen eltemettek a földbe, hogy ott állandó, alacsony hőmérsékleten mehessen végbe az erjedés. A kvevri mérete 2-3 literestől 6-8 ezer literesig terjed, de valamikor 10-15 ezer litereset is gyártottak. Kutatásaim során volt alkalmam megtekinteni maranikat is, ami tulajdonképpen az a hely a földben, ahová elássák a kvevriket. A helyiek elbeszéléseiből kiderült, hogy a kvevrinek egész kultikus jelentősége van. Amikor a családban fiúgyermek születik, elásnak neki egy kvevrit, amit csak a lakodalmán bontanak fel, hogy együtt fogyassza el a család az isteni nedűt. Grúziában egyébként is nagy szerepet játszik a családok életében a vendégszeretet. A vendégeket Isten küldöttjeinek tekintik, ezért különleges odafigyelésben részesülnek. Ezt magam is tapasztalhattam. A szüret is valóságos ünnepi időszak a családok életében.

Nagy Péter Grúziában a hatalmas kvevrik előtt

A borkészítés az ősi eljárás szerint úgy zajlik, hogy a kvevriket megtöltik musttal (és törköllyel), majd az edényt egy fafedővel lezárják. A hosszan tartó erjedés eredményeként a borok tanninokban, antioxidáns anyagokban és fenolokban gazdagodnak, ezek pedig pozitív élettani hatással bírnak. Az így előállított bor minőségét az maceráció (áztatás) hossza, és a beavatkozások minimalizálása adja.

Nagy Péter szerint nagyon megéri kvevriben érlelni a borokat, sikere Georgia-, Ázsia- és Európa-szerte díjakban és elégedett fogyasztókban mérhető. Véleménye szerint érdemes volna Magyarországon is honosítani ezt az eljárást, hiszen a szomszédos országokhoz hasonlóan valószínűleg itt is kitölthető lenne egy jelentős piaci rés. Ezt a borkészítési eljárást az idei évtől a saját gazdaságában is alkalmazza, Magyarországon elsőként.



Kincses Kultúróvoda címet kaptak

2016. február 26. 11:38 , Legutóbb frissítve: 2016. február 26. 16:38 Vajda Piroska

Kincses Kultúróvoda címet kapott a Hagyományőrző Szent László Óvoda és Bölcsőde az Emberi Erőforrások Minisztériumától.

Az elismerésre  először írt ki pályázatot a szakminisztérium, az eredményhirdetést Budapesten tartották, ahol a jászszentlászlói mellett még 11 óvoda vezetője vehette át a tevékenységükért járó díjat dr. Hoppál Pétertől az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkárától és Sipos Imre köznevelésért felelős helyettes államtitkártól. A pályázat célja az óvodai és a kulturális intézményrendszer együttműködésének erősítése, illetve a két terület értékeinek elismerése.

A pályázat szeretné elősegíteni, hogy az óvodák egyre tudatosabban vegyék igénybe a kulturális intézmények nevelést támogató programjait, és a kulturális tartalmak minél sokrétűbben épüljenek be az óvodák pedagógiai programjába. A pályázaton 76 óvoda indult, közülük 12 intézmény nyerte el a „Kincses Kultúróvoda 2016” címet, ami három éven át viselhetnek.  
A cím erkölcsi elismerésnek indult, ám a díjátadón az is kiderült, hogy a munka értékelése és elismerése mellett a nyertes óvodák 1 millió 250 ezer forintot kapnak a további fejlesztésekre.



A villámsebes morzézás világbajnoka

2016. február 23. 16:09 , Legutóbb frissítve: 2016. február 24. 09:09 Vajda Piroska

Kevesen mondhatják el magukról, hogy a világ minden táján van ismerősük. Bárhová veti a sors, mindig számíthat valakinek a segítségére. Provics Ferenc gyorstávírász világbajnoknak viszont több százezer rádiós barátja van világszerte. Ugyanakkor a jászszentlászlói származású amatőr rádiós kategóriájában Közép-Európa egyik leggyorsabb versenyzője: percenként kétszáz betűt képes nyomtatott nagybetűvel rögzíteni. 

Provics Ferenc az olimpiai bizottság elismerésével, mellette sporttársa: Zarnóczay Klára rádiós tájfutó Európa Bajnok

Tavalyi eredményei alapján az olimpia programjában nem szereplő 22 sportág 35 legeredményesebb versenyzőjét díjazta a Magyar Olimpiai Bizottság. A díjazottak között van Provics Ferenc a Jászszentlászlói Sportegyesület rádiós szakosztályának vezetője, aki tavaly kategóriájában megnyerte a Macedóniában megrendezett Gyorstávírász Világbajnokságot. Ugyanakkor egy rádióforgalmi világversenyen csapatban is világbajnok lett.
Provics Ferenc általános iskolás kora óta, több mint négy évtizede hódol ennek a sportnak. Egykori matematika-fizikatanára, egyben a jászszentlászlói rádióklub alapító elnöke, Győrök Imre „fertőzte meg”, olyannyira, hogy később a Jászszentlászlói Sportegyesület rádiós szakosztályának vezetését is felvállalta. A sportág népszerűsítésére minden évben két versenyt is szerveznek Jászszentlászlón, melyekkel az egykori tanító emléke előtt tisztelegnek. Szükség is van a sportág népszerűsítésére, mert a távírászat, rohanó világunkban az internet elterjedésével egyre inkább teret veszít, pedig katasztrófahelyzetekben a morzejelek életeket menthetnek. A rádióamatőrök ugyanis bárhol, bármikor kapcsolatot teremtenek a külvilággal. Hazánkban már csak néhány ezren ismerik ezt a "nyelvet" és mindössze 50-60 ember van, aki aktív gyorstávírász versenyző – tudtuk meg Provics Ferenctől. – Nagyon kevés olyan rádió amatőr van, aki egyúttal tanár, vagy van rendszeres bejutása az iskolákba. Nekünk szerencsénk volt Györök Imre bácsival, aki elindította a rádiós szakkört. Úgy tekintettünk erre, mintha megtanultunk volna egy plusz idegen nyelvet. Azzal inspirált bennünket, hogy ezzel eljuthatunk a világ számos pontjára. Így is lett, amatőr rádiósként már bejártam a fél világot. Sőt a pályaválasztásomat is ez határozta meg, távközlési mérnöknek tanultam.

Komoly problémát jelent, ha a mostani generáció kiöregszik, így nincs, aki életben tartsa ezt a szép sportágat – közölte a szomorú tényt a jászszentlászlói szakosztály vezetője, aki ennek ellenére hatalmas lelkesedéssel beszélt a versenyekről.

Elmondta, a rádióamatőr sportnak többféle versenyága van. Ilyen például a rádiós tájfutás, amit a versenyzők maguk között csak rókavadászatnak hívnak. Másik ága a gyorstávírászat. Harmadik az éterversenyzés – melynek lényege, hogy adott idő alatt minél több országgal és ott élő rádióamatőrrel létesítsenek kétoldalú kapcsolatot. Negyedik pedig a rádiótöbbtusa. A többtusa hat versenyszámból áll. Vannak az úgynevezett morzés számok: az adás, a vétel és a rádióháló. Ezeknél morzejelekkel kommunikálnak. És vannak a technikai számok: a lövészet, a gránátdobás, és a tájékozódási futás. A rádiótöbbtusa korábban honvédelmi előkészítő sportág volt, ám a rendszerváltás után az MHSZ megszűnésével ezek a versenyek is megszűntek. Mivel a versenyzők mindig nosztalgiával gondoltak ezekre, Provics Ferenc felélesztve a hagyományt 1993-ban ismét megrendezte – immár Nosztalgia Rádiótöbbtusa Bajnokság néven Pirtón, azóta pedig minden évben, növekvő érdeklődés mellett – 2015-ben már nemzetközi (orosz és litván versenyzők részvételével) is megtartják.

Négy versenyszámban mérik össze tudásukat

A gyorstávírász világbajnokságon négy versenyszám van. Provics Ferenc kategóriájában a négyből az egyik számban világbajnok, háromban pedig bronzérmes lett tavaly. Az egyik versenyszám az úgynevezett adás, amikor egy perc alatt a lehető legtöbb betűt, számot, és vegyes szöveget (betűk, számok és írásjelek vegyesen) kell egy perc alatt morzejelekkel minél kevesebb hibával leadniuk egy nemzetközi zsűri előtt. Vételnél pedig fordítva: egy perc alatt minél több jelet kell venni, minél gyorsabban, emelkedő ütemmel. Provics Ferenc Közép-Európában egyetlen, aki nyomtatott nagybetűkkel leírja a kétszázas ütemet. Vagyis 200 betűt ír le egy perc alatt, mindezt nyomtatott nagybetűvel.

A harmadik versenyszám az úgynevezett hívójelvétel, amikor több milliós adatbázisból kell 50 rádiós hívójelet levenni, minél nagyobb sebességgel, minél kevesebb hibával. A negyedik pedig az éterverseny-szimulációs program, aminek a lényege, hogy 10 perc alatt, minél több ország, minél több rádiósával kell szabvány-összeköttetést létesíteni. Provics Ferenc ebben lett világbajnok. Tíz perc alatt csaknem 70 kapcsolatot létesített. 

A világbajnok gyorstávírász arról is beszámolt, hogy a morzejelek ismerete számukra nem csak hobbi. A rádióamatőrök ugyanis létrehoztak egy készenléti szolgálatot, melynek tagjai bármikor bevethetők. Katasztrófahelyzet esetén, amikor nincs mobiltelefon, nincs internet, akkor ők egy kis akkumulátorral, adóvevővel bárhol, bármikor tudnak kommunikálni. Kapcsolatban állnak a honvédséggel, a katasztrófavédelemmel, különböző szolgálatokkal is. Nem sűrűn, de volt rá példa, amikor éles helyzetben hasznosíthatták tudásukat. Így például a délszláv háború idején, vagy a Ceausescu diktatúra alatt, amikor a Svájcból érkező segélyszállítmányokat Szegedről irányították. 
 
Fa Nándorékat is megmentette

Provics Ferenc hobbijának köszönhetően néhány éve Fa Nándor és Gál József földkerülő vitorlázók életének megmentésében is közreműködött. Az éteren keresztül fogta be a segélykérést, amit a tengeren hánykolódó vitorlázók adtak le, amikor másodszor felborultak hajójukkal Argentína előtt pár száz kilométerre. Szerencsére sikerült az adóvevőt beüzemelniük és segítséget kérniük. Ezt hallotta meg Provics Ferenc, aki felvette a kapcsolatot a segítőkkel és közvetített köztük.



Századik születésnappal kezdődött az új év

2016. január 5. 20:35 , Legutóbb frissítve: 2016. január 6. 12:35 Vajda Piroska

 

Századik születésnapja alkalmából köszöntötték Major Lajosnét hétfőn a jászszentlászlói idősek otthonában.

A jeles alkalomból rokonai, az otthon lakói és munkatársai, valamint Nagy András polgármester jó kívánságokkal, versekkel és virágokkal halmozták el a szép kort megért asszonyt. Az otthon társalgójába belépve rögtön az ünnepeltet kerestem a szépkorúak koszorújában. Ha nem lett volna tucatnyi virágcsokor Margit néni ölében, bizony nem találtam volna ki, hogy kit is köszöntenek. Margit néni ugyanis olyan jól néz ki, hogy bátran letagadhatná a korát. De nem teszi, mert mint ahogy életét, úgy a korát sem szégyelli. Pedig mint fogalmazott, nem volt kedves élete. Emlékeiben kutatva, csak a nehézségek, a szenvedés jutott eszébe.

Margit néni elmesélte, nagycsaládba született, hatan voltak testvérek. Közülük már csak ketten élnek. Két férjet is eltemetett és sajnos gyermeke nem született. Az otthonba költözéséig tanyán élt, ahol nem volt könnyű a boldogulás, még úgy sem, hogy unokahúga mindenben segítette. A sok-sok küzdelem ellenére Margit néni jó egészségnek örvend. Csupán látása és hallása romlott meg. Ma is jó kedélyű, szeret énekelgetni. Szellemi frissességét bizonyítja, hogy kívülről fújja a gyermekkorában tanult verseket, imákat. Legkedvesebb imáit rövid beszélgetésünk alkalmával is elmondta. Azt is megtudtam, hogy templomba már nem jár, de minden reggel és este imádkozik a rokonaiért, az otthon lakóiért és a gondozókért.



Kiállításon mutatták be a település értékeit

2015. szeptember 15. 08:53 Vajda Piroska

 

A jászszentlászlói értéktár bizottság a helyi értékek közé sorolta Kiss Gábor és felesége, Gyöngyi által készített tejtermékeket. A házaspár öt éve kezdett tejfeldolgozással foglalkozni. Vállalkozásukat a kényszer szülte ugyan, de szívvel-lélekkel végzett munkájuk hamarosan meghozta eredményét. Termékeikért ma már sorban állnak a piacon.

A házaspár minden nap reggel négykor kel megfejni az állatokat. A friss, lehűtött tejjel Gyöngyi korán reggel indul piacra, a megmaradt tejet pedig délután feldolgozza. A fiatalasszonnyal a félegyházi piacon beszélgettünk. Az interjút azonban lépten-nyomon félbeszakították a vásárlók, akik az esős idő ellenére is egymásnak adták a kilincset.
A frissen fejt tej, a túró, a tejföl, és a legkülönfélébb sajtok sorra fogytak el a tejeskocsiból. A vásárlók zöme visszajáró, mert aki egyszer megkóstolta Gyöngyi füstölt sajtját, vagy gyümölcsös joghurtját az legközelebb sem megy máshová. Van, aki Budapestről jár Gyöngyiéktől vásárolni, mert, mint ahogy a vevő fogalmazott: ilyen finomat gyerekkorában evett utoljára.

– Ezek a visszajelzések mindig erőt adnak – mondta a fiatalasszony, aki szerint sikerük titka abban rejlik, hogy minden terméket úgy készítenek, mintha maguknak csinálnák. Soha nem csapják be a vásárlóikat. A becsületesség pedig hosszútávon kifizetődik – tette hozzá Gyöngyi, aki azt is elmondta: nagyon nehéz betörni a piacra és a vásárlók bizalmába férkőzni, ám annál könnyebb azt elveszíteni. Ezért nagyon kell figyelni arra, hogy tartsák a színvonalat.

Gyöngyinek egyébként ruhaipari technikus az eredeti végzettsége, 12 évet dolgozott Kiskunhalason a Levis gyárban, mint csoportvezető. Ám a gyár megszűnése után a fiatalasszony munkanélküli lett. Mint mondta, az volt élete egyik legnehezebb időszaka. Szerinte munkanélkülinek lenni a legrosszabb, legmegalázóbb helyzet. De ahogy a mondás is tartja, minden rosszban van valami jó. Mivel Gyöngyiék munka mellett gazdálkodtak is, és mindig volt fejőstehenük, már korábban is készített sajtot és túrót, ami ismerőseinek is nagyon ízlett, ezért biztatták, hogy vágjon bele a tejfeldolgozásba.

A munkaügyi központ segítségével munkahelyteremtő pályázaton indult. Nem hiába, mert az elnyert támogatásból sikerült megvásárolniuk egy tejkiadó-automatát, amit hűtőkkel, sajtpulttal együtt beépítették egy kisteherautóba. Gyöngyi ezzel hordja termékeiket a piacra. És amíg az asszony a portékáikat árulja, férje otthon az állatok körüli teendőket végzi. A marhák mellett juhokat, kecskéket és mangalicákat is tartanak, a húst szintén maguk dolgozzák fel.

Gyöngyitől azt is megtudtam, a sajt- és a vajkészítést fortélyait egy 1800-as években íródott könyvből sajátította el. A Gazdasszonyképző című kötet, amit a tekintetes Zala megye táblabírója írt, egyik barátjuktól kapta ajándékba. Az elmúlt évszázadok alatt nagyon sok minden változott és másként készítenek már, de elődeinkhez hasonlóan Gyöngyi is csak sót használ tartósítószerként. – Törekszem arra, hogy folyamatosan megújuljanak a termékeink, ezért mindig gyűjtöm az ötleteket. Az alkotásvágy bennem van és amíg szívvel-lélekkel csinálja az ember, addig nincs baj – fogalmazta meg a kétgyermekes édesanya, aki azt is elmondta, gyerekeik is kiveszik részüket a munkából, mert fontosnak tartják, hogy átadják számukra a tudást.

Kiss Gáborné sajtkészítő termékei is bekerültek a helyi értéktárba. Termékei a félegyházi piacon is nagyon népszerűek.

A szentlászlói házaspár fejleszteni szeretné a farmot, most fejőgépre pályáznak, hogy egy kicsit könnyebb legyen az életük, és ne legyenek annyira kiszolgáltatva az alkalmazottaknak. Mert nagyon kevesen bírják mellettük a munkát. – Azért, hogy ki tudjuk termelni a fizetést, mi négy órakor kelünk, de az alkalmazottak csak hétre jönnek. Inkább többet vállalunk, hogy legyen mellettünk segítség – részletezte Gyöngyi, aki azt is elmondta, távlati céljuk, hogy egyszer saját üzletet nyissanak.

Bemutatták értékeiket

A helyi értékekből nyílt kiállítás szombaton a közösségi házban. A tárlatot Nagy András polgármester, az értéktár bizottság elnöke nyitotta meg. Az eseményen bemutatkoznak az értéktárba felvett művészeti csoportok: a Hangász Együttes, a Tanári Kanári és a Nyugdíjas Klub. Az alkotók: Szabó Jenő fotóival, Bánfi Attila és Sándor Csaba grafikáival, Nagyistók János citeráival, Sütő Lajos fafaragásaival, Vastag Istvánné csuhé figuráival, Dobák Sándorné és Radványi Ilonka origami alkotásaival, illetve Kordás József festményeivel.

A helyi irodalom alkotóit is megismerhették az érdeklődők. Így Ország László verseit, valamint Halász Mátyás és Rókus Róbert helytörténeti kiadványait. Kivetítő segítségével bepillantást nyerhettek Eördögh András hagyományos paraszti gazdálkodásába és Szépe Ferenc huszár hagyományőrző tevékenységébe. Ugyanakkor a paraszti hitvilághoz fűződő útszéli kereszteket is kivetítőn mutatták be. Az agrár élelmiszer-gazdálkodás területéről pedig Kiss Gábor sajtkészítőt választották a helyi értékek sorába.



Biztonságosabb játékok

2015. szeptember 10. 17:35 , Legutóbb frissítve: 2015. szeptember 11. 07:35 Vajda Piroska

 

Az önkormányzat 10 millió forintot költött az általános iskola felújítására. A munkálatokat a nyári szünetben végezték el a szakemberek – tájékoztatta lapunkat Nagy András polgármester.

Elmondta, az iskola harmincöt éves tetőszerkezete már annyira elöregedett, hogy halaszthatatlan volt a felújítása, ezért döntött a testület, hogy nem vár semmilyen pályázati lehetőségre, hanem saját költségvetéséből biztosít forrást a munkálatokra. Így valósulhatott meg a teljes tetőcsere, ami az új borítás mellett hőszigetelést is kapott. Ennek köszönhető a jelentős megtakarítás is.
Júliustól a félegyházi tankerülethez tartozik a jászszentlászlói iskola is. A polgármester szerint ez a fejlesztés is megalapozza a további jó együttműködést a tankerülettel. Hangsúlyozta, attól függetlenül, hogy az iskola nem az önkormányzat fenntartásában van, lehetőségeik végső határáig támogatják a gyerekek képzését, táboroztatását, kirándulásaikat és az eszközbeszerzést is.

Az óvodában is fejlesztettek a nyáron. Az udvari játékok felújítása már ott is elengedhetetlen volt. A jogszabálynak megfelelően felülvizsgáltatták az udvari játékokat és kiderült: a legtöbb nem felel meg a szigorú uniós előírásoknak. Ám az új játékok beszerzéséhez több mint 2,2 millió forintot kellett az óvodának előteremtenie. Az önkormányzat 500 ezer forinttal támogatta a játékvásárlást. A fennmaradó összeget az intézmény költségvetéséből, a  jótékonysági bál bevételéből és a szülők adományaiból fedezték. Ezen felül a szülők és az óvoda dolgozói a munkálatokból is kivették részüket. Sőt helyi vállalkozók is támogatták a játszóeszközök cseréjét. Így öt új játszószigetet alakítanak ki az óvoda udvarán. Még nem készült el valamennyi, de a gyerekek már biztonsággal játszhatnak a meglévőkön – mondta el Csúri Ferencné óvodavezető.